Sebem majd gyógyul,
de még mindig érzem.
Összeforr lassan,
de sosem egészen.
Fájdalmas felejtés árán
szabadulni örök.
Kilököm tüdőmből a piszkot:
'Gabalyodott körök.
Pont a rengetegben.
Üres szobában gyertyaszál,
egyedül befészkelődve,
hintaszékem úgy dobál...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
