Körülöttem szürke fák,
szürke égbolt, szürke táj,
szürke aszfalt szívem helyén,
boldogságot nem érzek én.
Folyton csak a félelem,
nem lelem az életem,
gyomrom görcsöl szüntelen,
nincsen hová rejtenem.
Szégyellem és utálom,
rosszat tettem, már bánom,
elvesztettem, ki számított,
Legfontosabbat, s ez bántott.
Megmagyarázhatatlan a belső,
de azt mondják, sohase késő,
csak a jövőt nem tudom,
hogyan lesz az utamon.
Megváltozni nem merek,
pedig azt mindig lehet,
Tőle kérek segítséget,
Segíts, kérlek, meg ne égess!
