Gyönyörű hajad válladra omolna,
borostás arcod mosolyra fakadna,
apró szemed szemembe csillogna.
Állunk így egymásra nézve,
szólnék, de tudom, nem kéne,
mert célhoz itt úgyse érne.
Közénk függöny feszül,
átlátszó, fényes, felül
végtelen üvegbe merül...
(Eredeti: 2010.01.21. 12:10)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
