Saját útból tanulva
legyen ez most kimondva
mindenkorra érvényes
mindenkinek, kérvényes:
most még nem de majd hogyha
a dolog oda fajulna
hogy elismert és híres
ha ez már nem kétséges
egyet soha ne tegyetek
engem bele ne vegyetek
hogy a sok szegény kis szolga
kelletlenül, nem dalolva
utálja meg egy halomra
még talán a tűzre dobva
azt ami talán jó lenne
ha semmi nem kötelezne
mert ami kell - kelletlen
mi lehet - meglepetten
veszi elő titokban
s rádöbben hogy itthon van,
mert célom nem az:
nagy babért arassak
hanem hogy mi jóleső
legyen másnak hó s eső
mi frissít, hevít, szellem,
ha tetszik, tetszik, h'nem, nem.
Végrendelet
2010.02.17. 19:39 - Anasztazia01
Címkék: vers irodalom kötelező végrendelet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anasztazia.blog.hu/api/trackback/id/tr571770077
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
