Szerelmes illatokat
lövell a papír,
és sorról sorra, futamon,
érzem a vad pírt.
Lángoló érzelmeket,
hullámzó tengereket,
világot hódító világot
alkotott sok ezer meg egy...
Megfogom lélekben
a kezét és élvezem
a pillanatig tartó varázst,
míg magával ragad
egy ilyen apró alkotás.
Szeretem!
Ritmushangszer hiánya,
ugyan már, az nem téma!
mosolyt csal az arcomra,
nincsen szükség harcokra,
villámló agy alkotta,
készen van már a kotta.
Szeretem
a hűsítő rímeket,
elvont szépet kergetek,
összeakadt fergeteg -
én is ezért verselek.
Papír
2010.05.03. 17:55 - Anasztazia01
Címkék: vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anasztazia.blog.hu/api/trackback/id/tr681974720
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
