Ó, hány szerelem meghempergetett -
végig se gondolom.
Mit bámul kéket-fröccsentő szemed?
Kell egy pofon?
Jobb, ha ilyen szukákba
belérúgok...
Bocsáss meg drága, drága
látod... sírok...
Ó, hány szerelem meghempergetett -
végig se gondolom.
Mit bámul kéket-fröccsentő szemed?
Kell egy pofon?
Jobb, ha ilyen szukákba
belérúgok...
Bocsáss meg drága, drága
látod... sírok...
Hosszú szünet, mindent elfelejtesz,
ismételni, hogy újra emlékezz,
ami régen volt,
de még el nem múlt,
és soha vissza nem is jön már,
ugye nem felejted el immár,
hogy ez a helyzet, ez az állás,
és most rád vár, ez egy táblás
játék, és most te jössz, mi a kérdés?
Én már dobtam, és nem jött ki a lépés,
ha eddig megvagyunk, akkor tovább,
fel a hátamra a kantárt,
meg nem állunk míg ott a cél,
az a bűvös átvitt együttlét.
Szívem szemben van veled,
miért kéred ha nem mered,
úgysem lesz soha a tied,
hacsak magad el nem engeded.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éjjel-nappal Petőfi Rádiót hallgatok. Ott hallottam egyik reggel a Magashegyi Underground Szívtakarítás című számát. A dallam hamar a fülembe mászott, de a szöveget nem jegyeztem meg. És ez lett az eredménye. :)