Szép finom fehér pelyhek
repdesnek a levegőben,
szerte szállnak s újra össze
állnak a tenyeremben.
Megfogom és egy hajítással
a levegőbe dobom mind,
így fog szétmállani, eloszlani
ő is tőlem, s mint
fehér hó az eget egy
nagy lepedővé varázsolja,
ő is így fog elszálllni
felfelé az égbe szórva,
s mikor minden csepegni kezd,
olvadoznak a rétek, füvek,
ő is úgy fog kiveszni
a szívemből, a tüzes
lángot eloltja a hűvös patak,
s a könnyeim is akkor
talán elapadnak.