Fakó fátyolán át látom arcodat,
megszépülsz,
mért van ez, nekem barchoba,
megrémült
Szeretnélek megismerni, tényleg úgy van?
mondd nekem,
nem hiszem, csak ámítás az,
elveszem.
hosszú út áll előttem,
nem merem
végigvinni, megnyerni
vagy...
nem lehet, mást nem lehet,
nincs más választás,
elindulni tefeléd -
csak jönnél ide már elém,
de nehezíted dolgomat,
egyáltalán, te vagy az?
Kollégának
2009.12.07. 20:12 - Anasztazia01
Címkék: vers
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anasztazia.blog.hu/api/trackback/id/tr561654819
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
