Csomó van a torkomban,
facsarja az orromat
a sírás és fojtogat.
Bárcsak tudnám, hogy miért
van ez a kín, ha én
akár boldog is lehetnék,
ha te soha nem jöttél
volna ide én elém,
hagytál volna már békén.
Meglennék én nélküled,
nem kellene szédület
végett kérnem még tüzet.
Végig égett, nem hiszem!
Hiszen élni gyötrelem!
Ha nem lehet, hát nem lehet.