Megöl az unalom,
kiköpöm a tüdőm,
a gyomrom is kifordul,
beleful' az időm.
Az agyam szétrobban,
szétrepíti egy vágy,
valami megfoghatatlan
zúgó kavalkád,
és egy golyó, hatalmas labda,
mi a gyomromat belülről nyomja.
Nem tudom mit akarok,
nem akarok semmit,
csak elfutni innen,
nem mozdulni semmit.
Kinézek, egy nagyot szippantok,
a levegő talán felvidít,
de mert megmarad a kín itt,
ez sem használt semmit.
Belül a lelkemben
a szívemet nyomja,
nem tudom mi az,
de talán majd hogyha
elvégzem azt amit kell,
megáll ez a belső motor,
kihúzza a piros ereket
a belül lévő piszokból,
és majd talán megvigasztal valaki,
aki mindent ért és nem kérdez,
csak idejön és azt mondja érti,
én meg elhiszem, mert tényleg...tényleg
Nem tudom mit akarok,
nem akarok semmit,
csak elfutni innen,
nem mozdulni semmit.