1. dob (egyéb ütőhangszerekkel kiegészülve - mindegy hogy milyen csak lehessen ütni és adjon hangot :D)
2. basszusgitár
3-4. elektromos és akusztikus gitár (egyszerűen nem tudok dönteni :D)
5. zongora
6. hegedű
7. fuvola
8. trombita
9. nagybőgő
10. szájharmónika
és még folytathatnám...
- Tetszel neki.. ... Már hogyne tetszenél?hiszen minden csaj tetszik neki.
- Ezzel én is pont így vagyok. :) Minden pasi tetszik.
- Akkor megkérdezem: én is?
...
- Inkább ne válaszolj, nem akarok elkeseredni.
"Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek."
Edgar Allan Poe
Ó, hány szerelem meghempergetett -
végig se gondolom.
Mit bámul kéket-fröccsentő szemed?
Kell egy pofon?
Jobb, ha ilyen szukákba
belérúgok...
Bocsáss meg drága, drága
látod... sírok...
Hosszú szünet, mindent elfelejtesz,
ismételni, hogy újra emlékezz,
ami régen volt,
de még el nem múlt,
és soha vissza nem is jön már,
ugye nem felejted el immár,
hogy ez a helyzet, ez az állás,
és most rád vár, ez egy táblás
játék, és most te jössz, mi a kérdés?
Én már dobtam, és nem jött ki a lépés,
ha eddig megvagyunk, akkor tovább,
fel a hátamra a kantárt,
meg nem állunk míg ott a cél,
az a bűvös átvitt együttlét.
Szívem szemben van veled,
miért kéred ha nem mered,
úgysem lesz soha a tied,
hacsak magad el nem engeded.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én éjjel-nappal Petőfi Rádiót hallgatok. Ott hallottam egyik reggel a Magashegyi Underground Szívtakarítás című számát. A dallam hamar a fülembe mászott, de a szöveget nem jegyeztem meg. És ez lett az eredménye. :)
Onnellista Uutta Vuotta! Bonne Année! Kenouriosz Kronosz! Gelikking Nieuwjaar! Sretna Nova Godina! Felice Anno Nuovo! Felit Ano Novo! An Nou Fericit! Feliz Año Nuevo! A Stastlivy Novy Rok! Scsasztlyvoho Novoho Roku! Glückliches Neues Jahr! Happy New Year!
Boldog Új Évet!
Őserdőben bolyongva
ott fénylik távol előttem
és küzdve, vagdosva,
a liánokat körülöttem
utána eredek, már rohanok is,
várj meg, fényes, csillogó
kékeszöld szempár, már fut ő is,
és hirtelen szétfoszló
kiáltás hallható, összerakható,
de nem érthető, talán csak épp ő,
aki meghallja - hirtelen megáll,
szememben éles fájdalom,
becsukni már nem tudom,
átszúrta szivemet vad lándzsád!
Azt hiszem, itt maradok örökre, jégbe fagyva,
míg e kék olvadt vas magára nem hagyna,
szédülök, forog velem táj és más,
ne rohanj úgy te őrült, fáj!
***
Kemény, érdes törzsű fa,
gyáva férgek másznak rajta,
hatalmukba kerítik csakhamar,
megmozdulni már nem tud, noha
ő is érzi, mi keresztülhasítja
törzsét kettévágja, felharsan
a fűrész éles hangja, s hagyja
veszni már, mert elmúlt, nincs tovább.
Szállj, szállj, madár felfelé!
Hódítsd meg a világot!
Te is csatlakozz hozzájuk,
ne csak az olyan félék!
Vagy nem is, inkább lefelé
kell szállnod, azt hiszem,
hisz ott vannak odalenn,
egymás között, füst-félék.
Ne légy olyan kis félénk,
merj leszállni, zuhanni,
velük ott majd meghalni,
ezt is, látod, elérték.
Egyforma mind, bírhatatlan,
néz mindegyik, szólni halkan,
próbát megér, de meddig tart az?
Egyszer beszél, s máris hallgat,
kitartás nincs, nem is fárad,
megpróbálni s belefárad,
nem érdemel, nem is kaphat,
semmi jog nincs, ne is hallgasd.
(Maga ott van, majd rámászik,
ő meg sört-piát s szív,
"kinek kell az?", úgyis kaphat,
nem érdekli az sem, ki az.
Csak teszi magát, hátha hathat,
hogyne hatna ő is nagynak?
Ott lóg rajta, most csavarta,
jön egy ruhás, le is csaphat,
de nem érdekli, ő csak fogyaszt,
utána meg mindent "otthagy".
Ne is lássam, nem kell ilyen,
Vagy mégis? de nem-nem, mégsem.
Pedig tudom, ő is ott van,
de ha nem, hát nem kell; halljam:
kész vagy-e vagy húzzak el,
de most végleg, két kézzel?!
Csak a zene az, ami az,
az egyetlen, mi összetarthat,
meg az érzés, vagy a kínzás,
mi megérint, ha látsz vagy hallasz.
De nem tudom, segíts, kérlek,
mondd meg végre, tényleg érzed?
Légyszi', kérlek, gyere érte!
Ne hagyd itt rohadni meg,
szép dobogó véres szívet,
mi érted eped, mígcsak élek...
Látod, így is, ma sem múlik,
hogy semmi sincs, ami tetszik,
én sem értem, hogy miért is,
de ez van és míg el nem múlik,
elfogadom, s fel nem adom,
odamegyek, lerohanom,
megfogadtam és megtartom,
hogy többet már el nem szalasztom.)
