"tedd a dolgod, az emberek pedig hadd beszéljenek"

Még egy kedvenc a Petőfi Rádióból. :D

Caught in the middle of a crossfire
Lost my balance on a high wire
Trying to figure out what to do

Pushed to the edge of my reason
Everywhere around me it's treason
I don't want to do that to you

Kamikaze airplanes in the sky
Are we going down or will we fly?
This could be a shipwreck on the shore
Or we could sail away forevermore
This time it's sink or swim, sink or swim

Hearing the song in your laughter
A melody I chase after
No one else has done this to me

Kamikaze airplanes in the sky
Are we going down or will we fly?
This could be a shipwreck on the shore
Or we could sail away forevermore
This time it's sink or swim

Take a deep breath
No more time left
This is what I thought I wanted
Why am I afraid?

Kamikaze airplanes in the sky
Are we going down or will we fly?
This could be a shipwreck on the shore
Or we could sail away forevermore

Kamikaze airplanes in the sky
Are we going down or will we fly?
This could be a shipwreck on the shore
Or we could sail away forevermore
This time it's sink or swim, sink or swim

Most veszem csak észre már,
hogy mennyire egyformák,
nem ártana váltani,
mást is kipróbálgatni.
Talán én is tudok, én
olyat, amit senki még,
vagy olyat milyet ő,
az a régi rettentő
hatalmas emberöltő
előtt élt magyar költő.

Mikor nem jó Pest-Buda,
menjünk onnan máshova.
Úgy elhúznék Debrecenbe,
mért nem mindjárt decemberbe?

Vissza újra Etelközbe,
ott voltunk még összekötve,
együtt vadászunk legyekre
kaukázusi hegyekbe.

Ha az nem jó, menjünk tovább,
merre van már innen Belgrád?
Nem lát semmit se a lusta,
csak a végtelen nagy puszta!

Fel a lóra, hadd vágtassunk,
Rückverzbe - na ne tolassunk!
Előre, csak előre,
jó lesz ez egy időre.

Csomó van a torkomban,
facsarja az orromat
a sírás és fojtogat.

Bárcsak tudnám, hogy miért
van ez a kín, ha én
akár boldog is lehetnék,

ha te soha nem jöttél
volna ide én elém,
hagytál volna már békén.

Meglennék én nélküled,
nem kellene szédület
végett kérnem még tüzet.

Végig égett, nem hiszem!
Hiszen élni gyötrelem!
Ha nem lehet, hát nem lehet.

Éjjel az ember megéli,
amit soha el sem mert képzelni,
és úgy volt, a villanykörték keresztüzében
együtt álltunk, te meg én, ketten a sötétben.

Aztán jön a nehéz reggel, még a
második álom hatása alatt állva
koherens körhullámok interferenciája
sem tudja igazán, mi is ma az ábra.

És üveges szemű nagylány mondja,
érdekes ábrázatú a te arcod ma,
aztán én és a másik pletykafészek
veti ugyanazt most az ő szemére.

Nehogy már egy Topic kifogjon rajtunk,
mégha nélküle is boldogulnunk
kellene, de úgy látszik, nem megy,
na nem baj, majd adok én nektek!

Megkapom, mit réges-régen vártam,
embertan, hogy meg nem babonázzam!
De azt mondja mind, hogy megérte,
ha ez az év majd jól sikerülne.

Már idáig is épp elég volt, a pumpa
menne már följebb, ő megoldja,
bocs, de hisztiznem jól esett,
nem szeretem az ilyen T-mobil-eseket.

Már csak ez hiányzott, nyögöm ki meglátva,
ki egyszer szívem tényleg felpumpálta,
ovis bohócnak lépett fel mostan,
el is tűnt éppen olyan gyorsan.

Jöjjön még egy jó kis görög-magyar Phaedra,
hogy a napomat még-még feljebb húzza,
húzza is azt olyan jól és rendesen,
csak épp az idegeimet, ugye kedvesem?

Rohannék kifelé, de a pióca megállít,
barnán izzó szemeit rámtapasztja, s áll itt,
néznék én máshova,
csak kire, s csak hova?

Ott van ő, kire eddig vártam,
rám pillant, mert megvártam,
kérdezem és bólogat,
most valóra váltom az álmomat.

Ez is megvolt, még sincs még esve,
lehet itt bármi, reményem keresve.
Még pár vicces téma, mi ki lesz tekerve,
aztán mehetünk, míg nem lesz este.

Az az átkozott kulcscsomó,
hogy esne már bele
egy szép Gébárti-tó
legesleg-fenekébe!

Hazaérek bőszen,
kipurcanva, őszen,
bedőlök az ágyba,
ennyi elég mára.

Érti akinek kell. Remélem. :)

:O Ehhez foghatót csak egyszer láttam...de ő legalább kétszer ennyi idős volt. Igaz a dobokat alig érte el. :D Szal csak így tovább gyerekek! :D

www.youtube.com/watch

Hagyj már békén, utálom
ezt az érzést, mikor
mosoly szökik arcomra,
és elhiszem egy rövid pillanatra,
hogy tényleg szép és jó
és épp oly elfogadható,

de mikor bevillan,
mint egy rikító fényszóró
agyamat beindítja,
s megjeleneik az a szó:
NEM!
mert tudom, hogy nem lehet,
mert nem vagy itt nekem,
igen úgy van, nincs senki sem,
csak én hülye azt hiszem,

és máris fordul a kocka,
ami bizony már rég el van vetve,
és nem szabad, mert hogyha
benned semmi nincs elrejtve,
akkor megint felkiáltok
s hallgatok el egyszerre,
meg kellene ezt tennem
most már végre-örökre.
Nem, nem, és nem!
Ebből nem lehet szerelem!

Már egyik sincs meg. Elveszett.
Mindkettőt elhagytam útközben.
Észre se vettem és nem voltak már
itt benn a zsebemben.

Elhagytak, itt vagyok
egymagam az úton,
sírok és zokogok
jaj de, jaj de nagyon.

Mért kellett ennek így
történnie, jaj nekem!
Mi lesz most így
ezek után én velem?

Örültem, mert kettő is volt,
ha egyik elvész, úgy legyen.
De az aztán, mindkettő tán,
meg se fordult fejemben.

Hátha jön majd mégegy megint,
amit zsebrerakhatok,
és akkor lesz csak újra nekem
kellemes és szép napot.

De vajon tényleg lesz-e
ilyen jó nagy alkalom,
és ha igen, melyik lesz az,
s mikor jön, még nem tudom.

  nem     nem
nem  nem  nem
   nem   nem
         de

   de     de
de de de de
  de de de
      nem

(*Király László: Ablakok)

Ott vagy, jé, most rohanjak!
Megrángatva a hajadat,
- észreveszed-e azt vajon? -
Kérdő szemmel hátranézel,
Köszönsz halkan és nem érted,
mit keresek a nyakadon.

Te soha nem érezted?
Vagy csak elfelejtetted?
bezzeg engem megbolygatsz.
De mit ér az, ha nem viszonzod,
Elnézel mellettem, így most
szívem durván összeroskad.