"tedd a dolgod, az emberek pedig hadd beszéljenek"

Valóság te unhatatlan
démoni szenvedély
itt nyomorogsz bújhatatlan
előttem egy életként

mert menni kell, mert hívni kell
húzni az igát szüntelen
csak értelmét, az egyetlent
nem látom én sehol sem.

Lenne nekem ötletem
tűző napon szertelen
tenni semmi okvetlen
fontosat - értelmetlen -

futni zöldbe erdőbe
friss pataknak vizébe
mosni arcom kivéve
ha jégbe fagyna, ebédre

enni amit magamnak
készítettem, kavartam
utána meg pincébe
húzni egy-két iccéve'.

Nem itt ülni hontalan
egymagába borultan
hallgatni a sok dumát
aztán másnapra fogát
feni ugyan úgyis rád.

Lenne időm szeretetre
barátságra, szerelemre
esküvőre, siratóra
aztán öntni a korsóba
újra bújni be az ágyba
aludni így jó sokára.

Így megy napról napra
elém rakják, én meg bamba
képpel bámulok
s csodálom ha ámulok.

Ments meg innen e pokolból
ez így rosszabb mintha otthon
lennék és a jótól rossztól
tanulnám meg élni - osztom,

ments meg innen egyszer végre,
nem végleg, mert nem tudom,
útra készen mi lesz vélem
ha vissza nem fordítom.
 

ha süt a nap megmozdulsz
mozgatod a szárnyad
fotoszintetizálsz talán
nem is vagy hiába
s nem vagy pazarló
mert napelemes belsőd
minden fényre hajló
akár mű vagy kellő

Köszi :)

Mindig a legjobbra törekszel, de mindig kiszúrnak veled,
mondja egy megszemélyesített magnetométer, és befogod a füled,
ne is halljam, amíg így aláznak engem,
utálom a puncskockát, de ezt meg kell tennem,
nem azért, hogy többet kapjak,
csak hogy igazságosabban
megkapjam azt ami jár,
mert így nem mehet tovább.
Fekete a citrom,
áfonyás a banán,
tudom, hogy nem tetszik,
de ezt muszáj tanár
úr, mert nem tágítok
öntől, míg meg nem nézte,
a hadat megüzentem,
de ön jöjjön el érte.
 

Megöl az unalom,
kiköpöm a tüdőm,
a gyomrom is kifordul,
beleful' az időm.

Az agyam szétrobban,
szétrepíti egy vágy,
valami megfoghatatlan
zúgó kavalkád,
és egy golyó, hatalmas labda,
mi a gyomromat belülről nyomja.

Nem tudom mit akarok,
nem akarok semmit,
csak elfutni innen,
nem mozdulni semmit.

Kinézek, egy nagyot szippantok,
a levegő talán felvidít,
de mert megmarad a kín itt,
ez sem használt semmit.

Belül a lelkemben
a szívemet nyomja,
nem tudom mi az,
de talán majd hogyha
elvégzem azt amit kell,
megáll ez a belső motor,
kihúzza a piros ereket
a belül lévő piszokból,
és majd talán megvigasztal valaki,
aki mindent ért és nem kérdez,
csak idejön és azt mondja érti,
én meg elhiszem, mert tényleg...tényleg

Nem tudom mit akarok,
nem akarok semmit,
csak elfutni innen,
nem mozdulni semmit.

Szép finom fehér pelyhek
repdesnek a levegőben,
szerte szállnak s újra össze
állnak a tenyeremben.

Megfogom és egy hajítással
a levegőbe dobom mind,
így fog szétmállani, eloszlani
ő is tőlem, s mint
fehér hó az eget egy
nagy lepedővé varázsolja,
ő is így fog elszálllni
felfelé az égbe szórva,

s mikor minden csepegni kezd,
olvadoznak a rétek, füvek,
ő is úgy fog kiveszni
a szívemből, a tüzes
lángot eloltja a hűvös patak,
s a könnyeim is akkor
talán elapadnak.
 

Egyszerre szeretem és utálom kedvtelen,
egyszerre akarom és elvetem rendtelen,
nem tudom, engedjek vagy küzdjek még szüntelen,
taszító életeted, vonzó vagy énnekem.

Hasonlók vagyunk,
mégis oly egyetlen.
Teljesen más,
ezért oly szenvtelen.

Nem érdemes senki miatt
feladni az elveidet,
főleg ha az az egy
éppen a szerelmed.

   This time will be
   more than maybe
I know I am crazy but I don't mind
I say everybody is stupid now
they don't know what is the real thing
and I think it is all that it means
   So this time I win the siege

Az előbbi dallamra. Arról a könyvről amit épp most olvasok. Kötelező, de nekem bejön. Hát, ilyen is van. :)

Most veszem csak észre már,
hogy mennyire egyformák,
nem ártana váltani,
mást is kipróbálgatni.
Talán én is tudok, én
olyat, amit senki még,
vagy olyat milyet ő,
az a régi rettentő
hatalmas emberöltő
előtt élt magyar költő.

Mikor nem jó Pest-Buda,
menjünk onnan máshova.
Úgy elhúznék Debrecenbe,
mért nem mindjárt decemberbe?

Vissza újra Etelközbe,
ott voltunk még összekötve,
együtt vadászunk legyekre
kaukázusi hegyekbe.

Ha az nem jó, menjünk tovább,
merre van már innen Belgrád?
Nem lát semmit se a lusta,
csak a végtelen nagy puszta!

Fel a lóra, hadd vágtassunk,
Rückverzbe - na ne tolassunk!
Előre, csak előre,
jó lesz ez egy időre.